Beefsteak alaprecept

Hozzávalók

Személyenként (legalább) egy kb. 4 cm vastagságú friss, szép sovány bélszínszelet
kevés olivaolaj
ízesítésnek só és bors

A tiszta hússzeleteket (amennyiben megmossuk őket, a vizet tiszta törlőkendővel itassuk fel róluk) vékonyan kenjük be olivaolajjal, és sózzuk-borsozzuk tetszés szerint. Süssük nagyon forró lapon oldalanként kb. 4 percig, ha közepesen átsütve szeretjük. Tetszőleges körettel tálaljuk. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, mégis sokan félnek attól, hogy inkább cipőtalpszerű lesz a végeredmény, mint mennyei. Az ő számukra álljon itt néhány követendő tanács: Az egyik legfontosabb, hogy ne spóroljunk a hús vásárlásakor, és lehetőleg barátkozzunk össze a hentesünkkel. Legalább két-három, de ideálisan inkább négy centi vastagságú szeleteket kérjünk, és sütés előtt vágjuk le róla a látható zsíros részeket. Ha mégis olcsóbb részből vásárolunk, akkor tanumányozzuk át a pácolás fortélyait, mert egy jó pác csodákat tehet a hússal. Ez a tudomány egyébként is hasznos lehet, amikor különféle variációkat szeretnének majd a továbbiakban kipróbálni. A legjobb módszer, ha szabad tűznél, igazi grillrácson készítjük el, de lehet bármilyen más sima felületen, vagy rácson is sütni, a lényeg, hogy tartósan és egyenletesen nagy hőt tudjon biztosítani a rajta sülő hússzeleteknek. A rácsos verziókat azért szeretik, mert megfelelően átforrósítva nagyon szép csíkokat képez a hús felületén, amit az igazi hússütő mesterek kézjegyének tartanak. Mielőtt felforrósítjuk a választott felületet, fontos, hogy tisztítsuk meg alaposan, és fújjuk be olajjal, vagy tapadásmentesítővel. Ne feledjük, nagyon fel kell forrósítani a felületet, mielőtt a húst rátesszük. Fontos, hogy sose használjunk szúrós szerszámot a forgatáshoz, mert az felsérti a hús felületét és kifolynak az értékes levek. A legjobb a direkt ilyesmire kitalált lapos spatulákat használni. A következő érintési teszt segít eldönteni, hogy kész van-e a hús: meg kell kicsit nyomni a húst, az ujjunkkal (vigyázat, forró), vagy kanál hátával. Az átsültségi fokozatokat a következőkről ismerhetjük fel: Véres (sok férfi így szereti a legjobban): a hús nyomásra könnyen enged, nem jön ki belőle lé a nyomás hatására. Közepes (ez az általánosan legjobban kedvelt verzió): A hús felszíne elég kemény, de rugalmas, a nyomás hatására kevés lé jön ki belőle. Jól átsült (van aki így szereti, de szerintem kár azért a finom húsért, így ugyanis gyakran túl kemény lesz): A húst sok lé borítja, és nem enged a nyomásra. Mikor kész, a szeleteket hagyjuk legalább négy percig állni, hogy a benne lévő levek megnyugodjanak. Ha valaki türelmetlen, és rögtön nekiesik, majdnem az összes húslé hirtelen kifolyik a tányérjára, ahelyett, hogy zamatos, lédús falatokkal jutalmazná meg az ínyenc fogyasztót. Nagyon jól illenek hozzá grill vagy párolt zöldségek, saláták, és bármilyen krumpli. Amennyiben érthetetlen okból megmarad egy kevés, másnap felszeletelve hideg steakes szendvicseket készíthetünk belőle mindannyiunk nagy örömére.