Zsályás borjúnyárs mustármártással

Hozzávalók

60 dkg sovány borjúcomb
20 dkg szeletelt, nyers füstölt sonka
1 maréknyi friss zsályalevél
5 dkg vaj
1 kis vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj fehérborecet
1 pohárka száraz fehérbor
só
őrölt bors
2 evőkanál Worcester-mártás
2 evőkanál mustár
1 evőkanál étkezési keményítő olívaolaj

A húst megmossuk, leszárogatjuk, és nem túl nagy, nem túl vastag kockákra vágjuk. A sonkaszeleteket hasonló méreture daraboljuk. Felváltva hurkapálcára húzzuk - egy húskocka, egy sonkaszelet -, és minden "páros" után egy levélke zsályát is közétuzünk, majd a nyársakat egy tepsibe vagy nagy tuzálló tálba egymás mellé fektetjük. Előmelegített, forró sütőbe toljuk, és a nyársakat időnként megforgatva szép pirosra sütjük. Ha túl száraz lenne, egy kevés olvasztott vajjal locsolgathatjuk. Közben a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, mindkettőt finomra aprítjuk, és az olajon kevergetve 2 perc alatt megfuttatjuk. A borecettel és a borral fölöntjük, megsózzuk, 10 "tekerésnyi" borsot őrölünk rá. Ha fölforrt, a Worcestert és a mustárt is hozzáadjuk, 2 evőkanálnyi hideg vízzel simára kevert keményítővel besurítjük, és 2-3 zsályalevelet dobunk bele. Ha kell, ízét egy csipetnyi cukorral szelídíthetjük. Már csak egyet forralunk rajta, és a sonkás borjúnyársak mellé, azon forrón kínáljuk. Friss, ropogós héjú barna kenyérrel a legfinomabb.