Szeretném megosztani Önökkel váratlan, de annál izgalmasabb kalandom történetét.
Kissé gyanakodva bár, de hallgattam barátnőm tanácsára, és ellátogattunk Pesterzsébetre, ahol egy furcsa nevű étterem meghívott minket Beduin estjére. Normális esetben nem szívesen megyek "vidékre", de gondoltam nem árt egy kis változatosság. Hosszú autókázás után megérkeztünk a barátságos, kissé elvarázsolt külsejű étterem elé. Amint beléptünk az ajtón, utunkat állta egy kötél, melyen vészjóslóan lógott egy fejlecsapó bárd. Az ajtó mögöttünk már becsukódott, és mi megacéloztuk a lelkünket (ennyi utazás után nem ér megfutamodni). Kisvártatva megérkezett egy beduin, és meg kellett felelnünk kérdésére, hogy bebocsájtást nyerjünk Tortuga szigetére. Az útlevél nélkül érkezőknek íme a jelszó: Békés szándékkal jöttem, kérlek vezess asztalomhoz! Aki vadabb bánásmódra vágyik, az rögtön az elején jelentkezzen kalóznak (de akkor nagyon kell, hogy bírja a rumot). Mi szelíd leányok természetesen a békésebb jelszót használva beléphettünk, és a fogadóállomáson áthaladva üdvözölt minket Tortuga szigetének zászlaja. Átengedett minket a második kapun, fejünk a helyén maradhatott, majd mögöttünk újra bezárta azt. Ekkor már kezdett homályossá válni a kinti világ.