MAGYAR MÓDRA

Kossuth Lajos azt üzente...

Volt Kossuth-bankó, Kossuth-nóta, Kossuth-százas, és van Kossuth rádió. Ezt a nevet számos utca, tér, hajó, iskola viseli. A 19. század végén még mindig elevenen élő Kossuth-mítosz nyomán kávéházakat, kertvendéglőket, fogadókat, szállodákat és természetesen ételeket neveztek el róla.

Felkutatni a régi recepteket nem is olyan nehéz. Nemcsak a Katókák találhatják meg szakácskönyvükben, bekerültek azok a Divat Újság főzőkönyvébe éppúgy, mint a két világháború között nagy példányszámban megjelent Váncza sütőpor receptfüzeteibe is. A hetvenes évek olcsó és népszerű szakácskönyveiben ugyanúgy találunk belőlük, mint korunk mesterszakácsainak válogatásában.

Nemigen mondunk újat azzal, hogy Kossuthot a nemzet sorsa és a politika érdekelte elsősorban, és igen kevéssé a gasztronómia, sőt, elég ironikusan vélekedett a táplálkozásnak az emberek életében betöltött túlsúlyos szerepéről. 1842-ben így ír a Pesti Hírlapban: "Enni, s jól enni, ez az életnek feladata, és dolgoznak, hogy ehessenek, fáradalmaik között délig az ebédlés előgyönyörében, aztán az ebédnek emlékezetében találják boldogságukat,... ...és a nap meghozza a szokott munka egyhangú fáradalmát, az est a nyugalom sörház-óráját, és a nemzetben mindenki mozog, mindenki él, csak a nemzet nem."

A szülei szerény körülményeihez szokott Kossuth, amikor megnősül, csak azért vásárol feleségével szerényebb birtokot, hogy képviselő lehessen. Háztartása nemcsak anyagi helyzetük miatt mentes mindenféle luxustól - igénye sincs rá. Gyermekkorában és felnőttként is szívesen fogyaszt gyümölcs- és zöldségféléket. Amit néhanapján megkíván, az a duránci szilva, a meggy és a cukorban főtt som.

1837-ben lázító tevékenységéért négy év börtönre ítélik. Életrajzi regényében többször utal fogságbeli étkezésére: "Étvágyam soha nincs... ...ha ételt hoznak, nem esik jól... ...Csak a gyümölcs, az igen, még a nyers is." Ha tékozlást enged meg magának, az a vacsora utáni lekváros fánk. Az utókor rostélyost nevezett el róla, mert utazásai, munkája során gyakran megfordult vendéglőkben, szállodákban, s a korabeli hazai és külföldi étlapok kínálatában a rostélyos gyakran szerepelt. Egyik cikkében így ír erről: "...mikor Bécsben a vendéglőben rostélyost parancsolék, s előmbe adták a félfontos szeletet, szinte megijedtem, miképp felelek meg neki, de a pesti rostélyosokat csak ollyakat láthattam még eddig, melyek soha negyedrész fontnál többet nem nyomtak, és ha tükörre lapítanák, bátran meg lehetne keresztül rajtok borotválkozni." A fél font kb. 28 dekának felelt meg...

Következzen hát a nevezetes Kossuth-rostélyos receptje Szakál László Híres emberek híres receptjei című kötete nyomán.

Nagyváthy Éva

(A recept a Hagyományos és Mai Magyar Konyha Magazinban olvasható)