VILÁGJÁRÓ

A kenyai szavannák vörös őrei

Maszáj törzsek évszázadok óta az afrikai kontinens keleti részén, Kenyában és Tanzániában élnek, félnomád körülmények között. Mára jórészt letelepedtek és felhagytak az oroszlánvadászattal. Helyette marhatartásból, illetve a szafarikra és egzotikumokra éhes turistákból élnek. A törzs férfi tagjai vörös lepelbe burkolódznak ruházat gyanánt, ami nem véletlen: célja, hogy elijessze az errefelé portyázó pöttyös és csíkos hiénákat, leopárdokat, vaddisznókat, fokföldi bölényeket és a szemtelenebb zsiráfokat. E lebernyeg mellett a maszájok talán legelrettentőbb ékessége a gyakran tíz-tizenöt centiméterre is megnyúlt - saját elmondásuk szerint Csehszlovákiából (!) származó -, apró műanyag gyöngyökkel díszített fülcimpájuk, amelyet időnként lógva viselnek, ünnepibb alkalmakkor pedig feltekerik a fülkagylójuk köré.

A falvak férfi tagjai ünnepeken pergő dobok és a nők ütemes tapsa mellett eljárják kedvenc táncukat. Ez elsősorban hatalmas, egyhelyből fölfelé kivitelezett ugrásokból áll, amelyeket egy amerikai kosárlabdacsapat tagjai is megirigyelnének.

Tizenegy-tizenkét éves koruk körül mind a férfiakat, mind a nőket körülmetélik, a férfiakat, hogy jelezzék: készek a szexuális élvezetekre, a nőket pedig épp ellenkező célból, hogy eszükbe se jusson rossz útra tévedni. A felnőtté avatott maszáj számára családja vásárolja az első feleséget -, kilenc-tíz tehénért cserébe. Ha a férfi jobb módú, néhány év múlva beszerezhet magának második feleséget és a következő években még további egyet vagy kettőt. A feleségek a házasság után gyorsan felhúznak maguknak egy házikót a többi nej kunyhója mellé, és igyekeznek meghitten osztozni férjükön.

A maszájok kulináris szokásait nem éppen európai gyomorra méretezték: kedvenc reggeli italuk a felerészt tejből, felerészt marhavérből kevert turmix. Szép rózsaszínű lé, és igen tápláló, főleg, ha még frissen, melegen fogyasztjuk. De nem ez a maszáj harcosok egyetlen meglepő szokása.

Gyakran esznek bogyókat, nyers vagy épp csak megsütött vadhúst, kecskét, vért, a mi fűszereinkből pedig alig ismernek néhányat. Az utóbbi években jelentősen nőtt a turizmus Kenyában, amelynek árszínvonala még a magyar zseb számára is elfogadható. Így kezdenek megjelenni a kenyai konyha hagyományait felhasználó, részben a maszáj ízlésvilágot is tükröző, urbánusabb ételek, amelyek igen érdekesek és élvezetesek lehetnek a hazai ízlés számára is. A kenyai és általában az afrikai konyhának egyik kulcseleme a tengeri herkentyű: hal, rák, kagyló, tengeri zuzmó stb. Ezek egy részét nemhogy nem lehet kapni Magyarországon, de még szavunk sem igen van rájuk, hiszen tudott dolog, hogy a tengerparti népek jóval több rák- és kagylófélét ismernek, mint mi. A tenger gyümölcseit alig kell főzni: a kagylókat szinte vagy teljesen nyersen, a rákokat egy-két perces forró vízfürdő után fogyasztják, a halak elkészítésénél a legnagyobb veszély pedig a túlsütés. A legfontosabb hozzávaló azonban, ami nélkül egy kenyai a konyha felé sem nézne, az a kókusztej, ami nem más, mint a fiatal kókusz belsejéből és húsából nyert nedű. Kenyában az utcán is kókuszpálmák nőnek, így nem gond a beszerzés. A kókusztejet itthon is könnyen el tudjuk készíteni, ha szárított kókuszreszeléket forró tejszínbe áztatunk (3 evőkanál reszelék kell szűk két deci forró tejszínhez, esetleg tejhez), körülbelül 20 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük és ezt a levet használjuk a kókusztejet igénylő receptek megvalósításához. Azért a Magyarországon néhány speciális boltban, nem is különösebben drágán kapható kókusztej az igazi, ami különleges lágyságot, simaságot kölcsönöz az ételnek. Például a Kuku Nazinak, a kókusztejes csirkének. Ehhez két evőkanál vajban megpirítunk két fej finomra vágott vöröshagymát. Egy csirkét nyolc darabra vágunk, rádobjuk a hagymára, és 2-3 percig sütjük. Hozzáadunk négy felaprózott paradicsomot, majd egy elmorzsolt húsleveskockával, 2 evőkanál korianderporral, egy evőkanálnyi curryporral, egy mokkáskanál csiliporral fűszerezzük, egy kiskanál kurkumával színezzük, és egy deci kókusztejjel felöntjük. További 30 percig lassú tűzön főzzük, ha szükséges, utánasózzuk. Amikor kész, belekeverünk egy csokor apróra vágott petrezselymet, és rizzsel vagy matokéval, azaz zöldbanán-pürével tálaljuk. Ez szintén elkészíthető itthon kapható alapanyagokból: megtisztítunk és feldarabolunk hat darab nagyon zöld, éretlen, kemény banánt, és két közepes méretű burgonyával együtt forró, sós vízben kb. 30 perc alatt puhára főzzük. Leszűrjük, két evőkanál vajat és hat evőkanál tejet adunk hozzá, kissé megsózzuk, és habosra keverjük. Esetleg egy kevés curryporral is ízesíthetjük. Forrón tálaljuk. Kiválóan illik még rántott csirkéhez, és mindenféle szaftos húshoz is.

A Nguruwe na Matunda nem más, mint sertéshús gyümölcsökkel. Ha elkészítjük a családnak, rájöhetünk, a maszáj konyha nagyon is megfelelhet a magyar ízlés követelményeinek. Fél kiló sovány sertéshúst kockákra vágunk, egy evőkanál vajon megpirítjuk, majd tálra szedjük. Egy nagy fej megtisztított, felaprított vöröshagymát, két paradicsomot és egy erős paprikát a maradék vajjal elkevert egy evőkanálnyi olajra dobunk, és folyamatosan kevergetve 5 percig pirítjuk. Ezután hozzáadunk két evőkanál rizst, két feldarabolt friss vagy konzerv ananászszeletet, egy kemény, felkarikázott banánt, két evőkanál mazsolát, valamint a megpirított húst és egy babérlevelet. Egy kevés vizet öntünk alá, majd kis lángon, amíg a hús és a rizs megpuhul, kb. 30 percig főzzük. Időnként megkeverjük, de a banánt ne törjük nagyon össze. Rizzsel és friss déligyümölcsökkel tálaljuk.

Fodor Éva