Kedves olvasók!

Ami a spenótot illeti, kétféle ember létezik: aki szereti és aki nem. Utóbbiak a tapasztalat szerint nemcsak hogy nem, de nagyon nem szeretik, sőt, nyugodtan mondhatjuk, utálják. Most azonban azokról lenne szó, akik alig várják, hogy az első szabadföldi levelekből készült, enyhén fokhagymás, diszkréten borsos, tejtől selymesen lágy főzeléket megkóstolják. Ez általában húsvét táján esedékes, különösen akkor, ha az ünnep nem esik oly kora tavaszra, mint az idén.

Jól emlékszem, gyerekkoromban édesanyám nagycsütörtökön tette elénk az elsőtükörtojásos spenótot azzal, hogy ma, zöldcsütörtökön ezt kell enni, és még azt is hozzáfűzte: újdonság a hasunkba, betegség a pokolba. Számunkra tehát evidencia volt a nagycsütörtöki spenótevés, noha pontos okát, azonkívül, hogy ez így szokás, nem tudtuk. De nem is nagyon érdekelt bennünket. A hangsúly a spenóton volt, azt pedig menetrendszerűen megkaptuk. Egyszóval mostanáig hittem, a friss főzelék megjelenése az asztalunkon e napon: ősi magyar népszokás. Nemrégiben azonban kezembe akadt egy német újság, amely azt állította, hogy a Gründonnerstag szó – magyarra fordítva zöldcsütörtök – elsőtagja az idők során az ónémet grunen ige torzulásából keletkezett. A grunen, mai szóval greinen, jelentése pedig nem más mint sírni, pityeregni. A fejtegetés szerint nagycsütörtökön, az utolsó vacsora és Jézus elárulásának napján igenis helye volt a fájdalom könnyeinek. Ezek után gyors eredetkutatásba kezdtem lexikonok és internet segítségével. Az eredmény mindenkit igazolt. A Gründonnerstag nagy valószínűséggel a szófejlődés során vált könnyezőből zölddé, a magyar nyelvbe pedig egyszerű tükörfordításként került át. Tény, hogy mindkét nép a természet zöldülése örömére evett e napon zöldféléket, s ez a szokás jól illeszkedett az évszázadokon keresztül érvényes, szigorú böjtbe. De belebotlottam egyéb lehetséges magyarázatokba is, például: hogy nagycsütörtökön zöld volt a miseruha, s zöld ágacskákat tűztek a mellükre azok a bűnbocsánatban részesült hívők, akik hosszú vezeklés után először léphettek be a templomba, s hogy a remény színe is zöld…

Kedves Olvasók! Remélem, ezek után kedvet kaptak egy jó, spenótos fogáshoz, s hogy egy percig se kelljen törniük a fejüket, e számunk 4–9. oldalain remek receptötleteket találnak hozzá.

Munkatársaimmal együtt kellemes húsvéti ünnepeket kívánok

Pákozdi Judit