Kedves olvasók!

Bizonyára megakad a szemük Paula néni ricsetjén a 32. oldalon. Hát, ha még kóstolták volna! Mi itt a szerkesztőségben amúgy frissiben kikanalaztuk a tepsiből, nem kis megelégedéssel, hiszen mindnyájan megdolgoztunk érte. Először is megtaláltuk a receptet – mint tudják, vadászunk a családhoz, szülőfaluhoz kötődő hagyományos ételekre –, majd Vaskeresztesen magát Paula nénit, akinek útmutatásai alapján megfőztük, lefotóztuk, s végül közre is adtuk. (Hogy mind megettük, azt már tudják.)

Amivel nehezen boldogultunk, az a heinzek, azaz a helybéli németek “kibenlétének” kiderítése volt. De jött a segítség, a rendkívül barátságos polgármester, Fixl Richárd személyében. Az általa postafordultával küldött Vaskeresztes a millenneumig című érdekes, olvasmányos kötetből megtudtuk, hogy a németek betelepítése a 12-től a 15. századig tarthatott Nyugat-Magyarországon, így Vasban is. A heinz elnevezés a könyv szerint Kőszegi Henrik gróftól származik, ugyanis a Heinrich név kicsinyítése a németben Heinz, Henz. Az idekerült németek állítólag a thüringiai erdő környékéről indultak, s az ő gúnynevük a “waldheinz”. De a Hoanzl-Banz szó is lehet a név eredője, a famunkával foglalkozó németeket ugyanis hienzeknek (jelentése: vonószék) hívták. Van történetíró, aki szerint Ausztriából jöttek, mások szerint bajor eredetűek. Akad, aki úgy tartja, a “hiatz” (jetzt) nyugat-magyarországi német szóból származik. Mindezekhez képest a Paula néni által említett változat nem szerepel a könyvben.

Hát, Kedves Olvasó, így formálódik szájról szájra a történelem, akárcsak az évszázados ételreceptek konyháról konyhára. A különbség azonban lényeges: az ételek íze az idők múltával egyre jobb lesz.