2001. FEBRUÁR
MAGYAR MÓDRAA Menükártya története
A menükártya régebbi eredetű, mint az étlap. Míg az étlap egy étterem, szálloda, eszpresszó vagy cukrászda napi vagy heti kínálata, addig a menükártya baráti találkozók, bálok, bankettek, szilveszteri mulatságok, diplomáciai és sportfogadások különleges, az eseményre szóló ételsorok leírását tartalmazó kézirat vagy nyomtatvány, aminek csak annyi köze van egy étteremhez vagy szállodához, hogy ott rendezik meg az eseményt. Miután ünnepélyes alkalomra készültek, még a legrégibb példányok is igen díszes, egyedi kivitelűek. Szövegüket papírra, kartonra, selyemre, fára és pergamenre egyaránt nyomtatták vagy írták. A menülapokon ellentétben az étlappal nincs ármegjelölés és választási lehetőség sem, hiszen egy, az adott eseményre készült ételsort tartalmaznak. Kivételek persze előfordulnak: éttermek, szállodák szilveszteri ajánlatai általában két menüsort kínálnak, többnyire ármegjelöléssel. A menükártya “ősei” már időszámításunk előtt megjelentek. G. Schmidt– Fürl: Die Speisekarte c. művéből kiderül, hogy Egyiptom uralkodónője, Kleopátra (i. e. 51–i. e. 30) Kr. e. 49-ben a Caesar tiszteletére rendezett lakoma ételsorát drágakövekkel díszített aranylapocskán tette közzé. Az ínyencségéről híressé vált római hadvezér, Lucullus (i. e. 117–57) lakomái ma is közismertek, de menükártyáról nem tesz említést a szakirodalom. Heligabalus római császár (218–222) uralkodása idején viszont az általa
rendezett díszlakomák minden egyes menüjét aranylapokra vésve adta ajándékba
vendégeinek. A fenti trakták csak a kultúr- és művelődéstörténeti leírásokból
ismeretesek, az említett menülapokból nem maradt fenn példány. A későbbi
évszázadok a menülapok története szempontjából eseménytelenül teltek el, a
középkor nem igazán kedvezett a gasztronómia ilyen irányú fejlődésének. A régi
görögök és rómaiak étkezési kultúráját a reneszánsz támasztotta fel. Mátyás
király lakomáiról például több szerzőtől van részletes leírásunk, de menülapok
használatára nem találtunk utalást. A Nyugat-Európában fennmaradt első menülap több forrás szerint Angliából származik és Nevil György ér-seki beiktatásának ünnepére készült 1470-ben. A hitelesnek mondható magyar menükártyák többsége a múlt század második feléből
származik. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum legrégibb darabja
1863-ból való, mi bemutatunk egy 1848-as keltezésűt. (A szerző gyűjteménye – a
szerk.) A fennmaradt példányokat vizsgálva kiderül, hogy a menülapok által
propagált események többsége az akkori nagy szállodák és éttermek különtermeiben
zajlott, a kisebb vendéglők inkább családi ünnepek esküvő, névnap, születésnap
megrendezésében jeleskedtek. Jellemző még az is, hogy az első ilyen jellegű
nyomtatványok nem közölték a menüsort, hanem csak a meghívást rögzítették. Horváth Dezső
|