GAZSTRONÓMIAI TALÁLKOZÁSOK

Gergely Róbert

az édesapjától tanult főzni

Gyerekkoromban mivel édesanyám, Vajek Jutka szinte éjjel-nappal a televízióban dolgozott a hétköznapokat apámmal vészeltük át. Ő nagyon szeretett és szeret ma is főzni, és ami ezzel együtt jár, piacolni. Ez nálunk külön szertartás volt. Elindultunk, végigcserkésztük a henteseket, kofákat és teleraktuk a kosarunkat minden földi jóval. Ezután otthon nekiláttunk főzni. Apám mellett megtanultam az alapokat: ez egyszerű főzelékeket, a leveseket, a laktató egytálételeket. Hétvégeken pihentünk, ilyenkor anyámé volt a terep, csodálatos ebéd-költeményekkel lepett meg minket.

Kezdő színész koromban a Pécsi Nemzeti Színházban játszottam. A színészházban természetesen magunkra főztünk. Itt vettem igazán hasznát az otthon tanultaknak, sőt, úgy éreztem: ez már kevés. Minden kollégától ellestem konyhai fortélyait, trükkjeit, szenvedélyesen gyűjtöttem a recepteket. Azután eljött a rendszeres, szisztematikus tanulás is, a legkülönlegesebb szakácskönyvek vásárlása, tanulmányozása. Szerénytelenség nélkül mondhatom, érdeklődésem nem volt haszontalan. Ma már gond nélkül tudok háromfogásos “lakomát” tálalni 15 perc alatt. Na jó, ennél a produkciónál a mélyhűtőt azért bevetem. A történet persze most is a piacon kezdődik, ahová – a családi hagyományt követve   természetesen nyolcéves fiammal, Simivel járok. Csak méretében különböző, egyébként hajszálra egyforma sárga kosarainkat telepakoljuk, azután jöhet az előkészítés a mélyhűtésre. A húsokat, a halat adagokra osztom, panírozom, pácolom, a zöldségfélét megtisztítom, amit lehet készre, vagy félkészre főzök. Így azután egy olyan egyszerű menü, mint: húsleves, rántott szelet párolt rizzsel, Túró Rudi desszerttel valóban 15-20 perc alatt tálalható.
Szeretek a konyhában tevékenykedni, a főzéshez használt eszköztáramat állandóan fejlesztem, vevő vagyok az újdonságokra. De van néhány tárgy, amitől soha meg nem válnék. Az egyik ilyen a fokhagymanyomó, a másik, talán a legkedvesebb, a nagymamámtól örökölt derelyevágó, amit ugyan még soha nem használtam, mégis nagyon szeretem.
A kedvencem, a tejfeles csirkepaprikás kapros-túrós tésztával nem tartozik a 15 perces menük sorába, de megéri a rááldozott időt. A hagyományos módon elkészített paprikás alapból a finom, puha húsokat kiszedegetem, a levet átpasszírozom, és ezután habarom be jó sok tejföllel. Így sima, szinte krémes lesz a szaftja, igazán kitűnô mellé a kapros-túrós tészta.
Specialitásom, amivel mindig nagy és osztatlan sikert aratok, az indonéz csirke. Ehhez először is egy szép adag kurkumás rizst főzök. Néhány szép csikemellet lebőrözök, kifilézek és kockákra vágok. Olajon megpárolom, és bőven megszórom curryvel. A rizsbe forgatom néhány laskára vágott banán kíséretében. A nagyi sárgabaracklekvárjából egy keveset rákanalazok, hegyes erős zöldpaprikát karikázok bele, a tetejére pörkölt mandulát szórok. Kivajazott tepsibe rakom, őrölt szerecsendióval meghintem és néhány percre a forró sütőbe tolom. Sok-sok gyümölccsel tálalom – csodálatos. Azután jöhet a fagylalt és mindenféle habos sütemény, ezeknek nem igazán lehet ellenállni. Az utolsó fogás a kávé, amit minden formában nagyon szeretek, a bécsitôl az írig, vagy akár a dél-amerikai különlegességekig.

EISENSTOCK