Kedves olvasók!

A Szerelmi dűlőn illatos zölddió terem, a Lajosok dűlőjén pedig mézédesre érik a füge. A szőlősgazda szeme – amely isten tudja hányszor járta már végig a tőkék végtelen sorát, fürkészte az aszúsodó fürtöket – egyszer csak megakadt a gömbölyödő diószemeken, s ezekről szinte azonnal eszébe jutott a füge is. Az is lehet, nem ő, hanem élete párja figyelt fel rájuk. A történetben nem is ez a lényeges, hanem, hogy november közepén, amikor a tokaji Árvay és Társa Pincészet (merthogy róluk van szó) legnemesebb borait egy vacsora keretében mutatták be barátaiknak, olyan menüsort állítottak össze, amelynek minden fogása – túl azon, hogy tökéletesen harmonizált a hozzá kínált nedűvel –, kivétel nélkül hazai alapanyagokból készült. A libamájpástétomot például ama bizonyos Szerelmi dűlőbéli zölddióból eltett befőtt kísérte, a gyönge kacsamellhez diszkréten simult a fent említett mézédes füge.

A mandulás fogasfilét balzsamos, párolt póréhagymaágyra fektették, a fácánerőlevesbe sült paradicsompaprika-csíkok kerültek betétnek. Valójában a borokat kellene dicsérnem, de azok önmagukért beszélnek. Én az ételektől hatódtam meg. Attól a gondosságtól, szeretettől, ahogyan ezeket megkomponálták. Valahogy így képzelem el a jövő magyar konyháját. Könnyűnek, ízesnek, mértékkel fűszeresnek, módjával paprikásnak, s mindenképp honi ihletésűnek.Végre úgy érzem, van okunk a bizakodásra.

Alig telt el néhány nap, amikor a vasárnap délelőtti ködös zimankóban a budapesti Alkotmány utcában sütő, főző, táncoló, daloló embereket nézve ugyanezt éreztem. Szatmárcseke, Vásárosnamény, Penyige, Kisnamény, Nagydobos, Tarcal és Hortobágy képviseletében (és népviseletében) igyekeztek kedvet csinálni a bámészkodóknak Kelet-Magyarország ízeihez. Volt ott bográcsban rotyogó pörkölt, piruló slambuc, üstben fortyogó szilvalekvár, több mint húszféle szilvalekváros házisütemény, sütőtökből leves, ivólé és rétes, málékásás töltött káposzta, cinke, puliszka, meg csikótűzhelyen sült pezsgős pogácsa. Mindezekhez pedig a szabolcsi, beregi, hortobágyi asszonyok receptekkel is szolgáltak. A nagydobosiak csak sütőtökből 95-félét írtak össze. Ami igazán meglepett: nemcsak hagyományos ételekkel találkoztam, hanem érezhetően törekedtek újdonságok kitalálására. Isten éltesse őket sokáig erőben, egészségben, jókedvben konyhánk múltja és jövője érdekében!

Önöknek és nekik is kellemes ünnepeket, békességgel, barátsággal beköszöntő új esztendőt kívánok lapunk minden munkatársa nevében

Pákozdi Judit