Akit etetnek a gyerekek: Halász Judit

Szerelmesfilm, Mi lesz veled Eszterke?, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Játszd újra, Sam, A mi kis városunk: egy rendkívül gazdag pálya néhány állomása. Művészi sokszínűségét a gyerekek számára készített megzenésített verses lemezek hosszú sora is bizonyítja. Légies szőkesége, lányos alakja semmit sem változott az évek alatt. Szinte hihetetlen, hogy már annyi film, színdarab és lemez áll mögötte. Jókedvűen, frissen érkezik a találkozóra?

- Gyerekkoromban a lehető legegyszerűbb ételeket ettük - kezdi a visszaemlékezést. - Ez nem igénytelenségből fakadt, egyszerűen szűkös volt a választék, nehéz volt akkor a háziasszonyoknak. Húst nemigen ettünk, inkább zöldségfélék, főzelékek, saláták kerültek az asztalra. Kedvencem volt a paprikás krumpli, mindenféle kolbász nélkül, csak a java, finom paprikás-hagymás szaftban. Nagyon szerettem a krumplikását is. Ez vízben főtt burgonya, amit a saját levében összetört anyám, liszttel kicsit besűrítette, amolyan törtkrumplifőzelék-szerűre és a tetejére karikákra vágott hagymát sütött sok olajban. Jó volt még a héjában sült krumpli rengeteg vajjal, a finom lángos és a zsírban pirított kenyér sok-sok fokhagymával. Nagymamám szlovák volt, ő remek sztrapacskát tudott csinálni, azóta sem ettem olyan finomat, mint akkor. Sajnos, amit készen vagy vendéglőben lehet kapni, az nem olyan jó, még amit én készítek, annak sem olyan igazi az íze.

A nagymamám, a nagynéném és mi egy nagy kertben, de külön házban laktunk, ezért a Mikulás minden évben egyszerre jött hozzám és az unokaöcsémhez. Ott ültünk a nagy konyhaasztalnál és izgatottan vártuk, mikor kopogtat be a fehér szakállú öregúr. És egyszer csak jött. Bár mindketten sejtettük, hogy ő valójában édesapám unokahúga, aki a saját kifordított irhabundájában és kucsmájában dörmög, mi úgy féltünk tőle és úgy lestük a szavát, mintha az ?igazi? lenne. Mondhatta volna nekünk bárki, hogy ő a Manci néni, mi tudtuk, hogy most maga a Mikulás; mert azt akartuk, hogy így legyen. Ezért sajnálom azokat a felvilágosított gyerekeket ? minden koncertemen találkozom néhánnyal ?, akik nem hiszik ezt a szép históriát. Nem az ő hibájuk, a szüleik vettek el tőlük egy mesét. Szerintem jó játszani, és ez a mikulásos és karácsonyos dolog olyan játék, amelyben a gyerek és a felnőtt együtt vesz részt. Az a szülő, akinek ez sikerül, talán meg tudott őrizni magában valamit a hajdani gyermekből. Persze ma, a november elejétől kicicomázott városokban, a mindenhol sétálgató Mikulások között nehezebb dolguk van a felnőtteknek. A fiamnak annak idején azt mondtam ezekről a piros kabátos illetőkről, hogy csak a valódi Mikulás segédei.

A karácsonyokban a legfontosabb a fa volt. Akkoriban a város kivilágítása igazán szegényes volt, az üzletek sem roskadoztak a rengeteg ajándéknak valótól. Ezért a feldíszített, csillogó karácsonyfát olyan gyönyörűnek láttuk, hogy minket, gyerekeket már nem is érdekeltek az ajándékok, beértük a csodával. Tudtuk, hogy nem a Jézuska maga csilingel az ablak alatt, csak a nagynéni, mégis hinni akartuk és hittük is ezt az egész titokzatos regét.

A családi karácsonyok menüje gyerekkorom óta szinte változatlan. Édesanyám nem szerette a halat, ezért azt sohasem készített, volt viszont bőségesen szárnyas, főleg liba, bejgli és káposzta. Sajnos, a mama bejglijét már nem kóstolhatjuk. Az ember nem is gondol arra, hogy egyszer nem lesz azédesanyja, s a receptjeit minden más titkával együtt magával viszi. Olyan egyszerű volt, amíg élt. Csak felhívtam, hogy hogyan is kell csinálni ezt vagy azt, máris tudta a választ, vagy megsütötte, megfőzte, amire vágytam.

Nekem különben ez az adventi időszak általában nagyon zaklatott, hiszen ilyenkor van a legtöbb koncertem. Nagyon nehezen tudok felkészülni az ünnepekre. Igyekszem mindent előkészíteni, időben megvenni. Kedvencemhez, a libasülthöz a combokat már jó előre beszerzem és lefagyasztom, ugyanígy teszek a libamájjal is. Így huszonnegyedikén már csak be kell kockáznom a liba bőrét, cseppet megsóznom és egy kevés vizet alátöltve mehet is a sütőbe. Nem rontom el semmilyen más fűszerrel azt a finom, jellegzetes ízét. A májat egyszerűen zsírjában lesütöm. Ezek elmaradhatatlanok a karácsonyi asztalról. A bejglit egy remek budai cukrászdában veszem, sütni már általában nincs időm. Készítek még minden évben jó előre, már az ünnepek előtt töltött káposztát is, ennek nagy előnye, hogy sokáig eláll és fagyasztható is. Elmaradhatatlan a kocsonya, amit nálunk mindenki szeret. Egyedül a hallal maradok adósa a család férfitagjainak, mert azt, anyai örökségképpen, én sem szeretem. A fiúk ezért, ha tehetik, vendéglőben mindig halat esznek, bár mióta ilyen sokféle konyhakész halféle kapható, egyet-egyet én is megveszek.

Legutóbbi svájci utamon tanultam egy gyönyörű salátát, ezt is el tudom képzelni az ünnepi asztalon. Egy szép endívia külső leveleit virágszerűen körberakom a tálon. A maradék leveleket karikákra vágom, a virág közepére halmozom, megszórom apróra tört dióval és valamilyen jófajta kéksajttal, hagyományos olajos, mustáros,ecetes öntettel meglocsolom. A körberakott levelek mindegyikére egy-egy fél dió kerül. Egyszerűen csodaszép.

Nálunk a karácsonyfa minden évben más színű. Van egy fehér és egy piros összeállításom mindenféle díszből. Tavaly láttam egy gyönyörű kéket, most ezzel is kacérkodom, de lehet, hogy natúr fát csinálok. Ezen minden természetes anyagú lenne, mézeskaláccsal, dióval parányi almákkal díszíteném. Az ötletet szintén egy koncert adta, ahol ajándékba kaptam néhány szép, karácsonyfára való mézes figurát, még angyalka formájú is volt köztük. Azóta ezek minden évben ott vannak a fámon. A szaloncukrot már régen tálakba száműztem, nem a hosszadalmas kötözgetés miatt, hanem mert mindenki ? kedvenc kutyánkat is beleértve ? kicsente a lényeget a színes papírokból.

Ez a fellépésekkel telitűzdelt időszak decemberben más szempontból is nehéz. A gyerekek ugyanis etetnek engem, szinte minden alkalommal kapok néhány szem szaloncukrot, csokoládét, amit sajnos előbb-utóbb megeszek. De azért a sok nehézség, szervezés és szereplés ellenére - ez az év egyik legszebb hónapja.