Egy régi krónika szerint amikor Árpád népével Zemplén vidékére ért, útjukat elzárta a Kopasztető. Felderítőket küldtek előre, akik közül Turzol ért elsőként vissza, és jelentette a fejedelemnek, hogy irodalmi továbbtanulásnak nincs akadálya, mert a hegyet rónaság követi. Egyúttal azt is közölte, hogy a hegy túlsó oldala szőlővel van beültetve. Árpád e jó hírért e vidéket találtak. Ezek közül a balatoni részt Karkász törzs kapta, Somló környékén Lél és Szalók népe telepedett le Sopron a Vér és Bulcsú törzseké lett, Villány és Siklós vidéke a Kán, bor és Kalán nemzetségeké. Szekszárd az Ete és Bojta törzsszállása lett. E vidéken új gazdáik alatt tovább fejlődött a szőlőművelés.

     A megújult szőlőművelés a Hunyadiak korában érte el tetőfokát. Egy olasz tudós Aeneas Sylvius dicséri hazánk borait és borban való bőségét. Mátyás király halála után azonban a szőlőművelés hanyatlani kezdett, mert rossz rendeletekkel nagymértékben korlátozták a termelők jogait és lehetőségeit. A török megszállás alatt is tönkrementek az ültetvények, a lakosság egy része elmenekült, mert nem érezte biztonságban sem az életét, sem a vagyonát.

     A török távozása után a kipusztult szőlőket újratelepítették, egymás után épültek a présházak. A fejlődést segítette a bordézsma eltörlése is

Tájak, borok, irodalom

     A MÓRI BORVIDÉK szőlőtermesztésének és borászatának felvirágozásában jelentős szerepe volt a kapucinus szerzeteseknek. A bor minőségének és minősítésének is szakértői voltak. Pincemesterük e téren a legkiválóbbnak mutatkozott. Róla jegyezték föl az alábbi kis anekdotát: Gábor atya borfelismerő képességről legendák keringtek, e tudományát azonban nem volt hajlandó átadni másoknak. A fiatal szerzetesek elhatározták, hogy megtréfálják. Vízzel töltött korsót vittek be hozzá, hogy döntse el milyen fajta bor ez A pincemester megkóstolta, aztán kiköpte, újra megkóstolta, megint kiköpte és szégyenkezve bevallotta, hogy ezt a fajtát egyáltalán nem ismeri. Ekkor derült ki, hogy sohasem ivott még vizet.

     A SOMLÓI BORVIDÉK... Más a helyzet a somlóival. Már a neve körül is sok a fogalomzavar: Ejtik “somlai"-nak, aztán “somlyói"-nak, de mindez csak suta beszédhiba. Becsületes neve “somlói", s mint a nagynevű, kihaló családok, ez a bor is megköveteli, hogy nevét helyesen és tisztességesen ejtsük. Ez a magyar borok fejedelme. Kis területen termelik. Illata olyan, mint a fehér burgundié, de annál nemesebb. Van egyfajta somlói, Arany tűz a neve, s pontosan olyan: tűz és arany keveréke. Mátyás király nagyra becsülte az itteni boritalt. Bécs alá vonuló seregének is somlóit osztatott szét.

     Mikszáth Kálmán “A Noszty fiú esete Tóth Marival" című regényében ezt írja a hegyről: “A Somlyó… Tűzhányó volt valamikor; a legfelső kúp tetején tisztán kivehető a kráter üst alakú öble, és szerteszét hever a sok lávakő még most is, később aztán, úgy látszik, meggondolta magát, vagyis észretért a Somlyó, hogy mennyivel okosabb lesz másként adni ki a tüzet, mint forró kőzetekben… a pokolnak is vannak szerencsés ötletei"

     Szekszárd és környéke Babits Mihály szülőföldje és kedvelt vidéke. “Szőlőhegy télen" című versében így ír róla:

     Liszt Ferenc is kedvelte a szekszárdi bort, többször heteket töltött itt. Külföldön sem feledkezett meg a jó magyar borról, ezt írta barátjának, Augusz Antalnak: “Arra kérlek, küldj a holland királyi szertartásmester címére 30, a te címkéddel ellátott szekszárdi palackot és 30 palack ibolyaillatú villányit."

     Eger és vidéke a leányka és a bikavér hazája. A bikavér nevének eredete bizonytalan, de a mesélő kedv erre is talált magyarázatot. a történet Ahmed pasával, az Eger várát ostromló törökök vezérével kapcsolatos. Az erőd melletti vadaskertnél ütötte föl sátrát, de rabnőit és összeharácsolt kincseit a város legszélén álló csárdában helyezte biztonságba. A csúnya és ravasz csaplárosné finom ételeivel elnyerte a vezér kegyeit. Mivel a várvédők az egri nők segítségével verték vissza a törökök ostromait, Ahmed dühében elrendelte, hogy a környékről szedjenek össze minden nőt. A lányok és asszonyok a hírt megneszelve elmenekültek. Csak keveset tudtak a törökök összeszedni. Köztük volt a helyi molnár felesége és szépséges leánya, akit a pasa a háremébe szemelt ki Ennek örömére mulatságot rendeztek a kocsmában. A molnár felesége könyörgött a csárdásnénak, hogy mentse meg a leányát. A ravasz asszony a vacsorára szánt vadhúst bőven öntözgette vörösborral, majd a levével együtt találta. A pasának igen ízlett a pecsenye. A csaplárosné az újabb tálakhoz most már kupákban is hozott bort. Ahmed jókedvében táncolni akart a molnárlánnyal, de már nem tudott felállni, eldőlt a heverőn és mély álomba zuhant. Ezalatt a lányt megszöktették az anyjával együtt. Ahmed felébredve haragudott ugyan, de mert szépet álmodott, a csárdásnéra csak azért volt mérges, mert olyan itallal bódította el amit tilt a Korán. Az asszony égre-földre esküdözött, hogy nem bort használt a sütéshez, csak egy tüzes bika vérét. A pasa megnyugodott és amikor szégyenszemre elvonultak a vár alól, még kért az útra egy tömlő vért. A csaplárosné csalafinta eljárása óta hívják az egri vörösbort bikavérnek.

     Petőfit is megihlette az egri bor:

     Tokaj-Hegyalján terem Magyarország leghíresebb bora a tokaji.

     1562-ben a tridenti (ma Trento) zsinatra az ország képviseletében I. Ferdinánd császár Draskovics bíborost küldte el. A pápa ebédlőasztalán sorakoztak a világ legjobb borai. Draskovics a magával hozott tállyai borból kínálta meg az egyház fejét. Annyira ízlett neki ez a bor, hogy felkiáltott: “a pápák asztalára illik ez a tállyai bor!"

     Ez volt az első ismert dicsérete a tokajinak.

     A tokaji aszu megszületésének krónikája szerint Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, Sepsi Laczkó Máté, aki nagyasszony birtokán a szőlőtermelést irányította, az akkori hadi események miatt a szüretet novemberig késleltette. A szőlők emiatt megtöppedtek, összeaszalódtak. Így a borok édesebbek, tüzesebbek lettek. Ráadásul a teli boroshordókat el is kellett rejteni sarcoló török és osztrák katonák elől. Kőbe vájt pincékben, “lyőlyukakban" helyezték el az értékes italt. Az eldugott borokból olyan kiváló minőségű ital lett, és a vincellérek kísérletezése során létre jött az aszubor, amely Tokajt világhírűvé tette. A “lyőlyukak" olyan alacsonyak voltak, hogy csak görnyedve lehetett oda belépni. Állítólag innét ered a mondás, hogy “a tokaji bor előtt meg kell hajolni".

     Az aszu gyors karrierjét elősegítette az a hiedelem is, hogy aranyat tartalmaz. A bor gyönyörű arany színe tévesztette meg Galeottó Marziót, aki azt feltételezte, hogy az aszu színét a hegyben lévő arany idézi elő, mivel a tőke magába szívja és a bogyójába eljuttatja ezt az értékes nemesfémet.

     Paracelsus, a neves svájci orvostudor e hír hallatán Tokajba utazott, hogy kísérleteket végezzen. Legelőször a mustot elemezte ki, de itt sem találtak aranyat. Végül arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg a napfény aranya jut el a tőkén át a gyümölcsösbe.

     Prohászka püspök úgy véli: “Tokaj titkához nem lehet közelíteni, mert minden cserje, amelyre a nap ráveti sugárzását, telítődik ismeretlen energiákkal."

     Kölcsey a “Himnusz"-ban a gondviselés ajándékát ismeri fel a tokaji borban: “Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél."

     Petőfi így méltatja ezt a hegyet: “Itt laknak az öröm Istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, palackba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint a föld nem siralomvölgye."

A mámort adó bor

     A bor mérsékletes élvezete megszépíti az életet. Az írók és költők méltán magasztalják e kitűnő italt.

     Petőfi a “Kutyakaparó" című vesében a rossz borok ellen háborog:

     Csokonai nem győzi kivárni, míg mustja új borrá szelídül:

     Vörösmarty Mihály is hasonlóképpen vélekedik, amikor “A vén cigány"-hoz szól:

     Petőfi kitűnően ábrázolja a részeg panaszait “Meredek a pincegádor" című versében.